Elnézést kérünk a késői közzétételért, de sajnos elkallódott az e-mail. Sűrű bocsánatkérések közepette, most posztoljuk a LELO Noa tesztjének második részét. A tesztet köszönjük a “névtelen” kedves beküldőnknek 🙂
A szemrevételezés után következett az éles teszt 🙂 Mondanom sem kell hogy már alig vártuk, hogy kipróbálhassuk.
Miután kigyönyörködtem magam, rögtön felraktuk tölteni, hogy estére a legjobb formáját tudja hozni. Néhány másodperc töprengés után meg is találtuk hogyan is kell ezt megoldani. A vibrátor farkincáját, közvetlenül az arany színű (de egyébként műanyag) gyűrűnél kell lecsavarni. Itt található a csatlakozó ahová az USB töltőkábel illeszkedik.
Okos dolog ez az USB-s töltés, de csak másodlagos funkcióként. Nem volt semmi dolgunk a számítógépen, mégis be kellet kapcsolnunk, hogy a vibrátort fel tudjuk tölteni. Nem gondolom, hogy egy pár száz forintos hálózati töltő nem fért volna esetleg a költségkeretbe.
Estére feltöltött a kis kütyü, és mi izgatottan láttunk neki a “tesztelésnek” 🙂
A vibrációs ritmusok egy gombocskával váltogathatóak, ami bekapcsolt állapotban világít. Hogy könnyen megtalálható legyen a sötétben is. (gondolom) Az eszköz a gomb nyomva tartásával kapcsolható ki, így az nem fenyeget, hogy aktus közben véletlenül kikapcsol.
A Noa az olcsóbbik verzió. Ez nem rendelkezik távirányítóval, kizárólag az előbb említett gomb segítségével lehet állítani a rezgési fokozatokat. Sajnos ennek a kezelése használat közben nem éppen egyszerű. Érdemes kiválasztani a kedvenc vibrációs ritmust a legelején, mert szex közben.. hááát elég nehéz kapcsolgatni, nem igen férni hozzá…
Az első használat nem volt teljesen zökkenőmentes. Szokni kellett a kis vibrátor jelenlétét, néha félrecsúszott, néha jobban esett ritmust váltani (de mint írtam ez nem annyira egyszerű). És szokni kellett az egyszerre sok irányból érkező ingert is. Szóval nem volt zökkenőmentes, ettől függetlenül rekord gyorsasággal értem a csúcspontra, és egy percen belül elélveztem.
Azóta természetesen sokszor használtuk, és megtaláltuk azokat a pozitúrákat, amik a legkényelmesebbek, legkellemesebbek. Mindketten 100%-ig (na jó 98%-ig) elégedettek vagyunk vele. Akár párvibrátorkánt használjuk, akár szimpla csiklóizgatóként / vibrotojásként, mindig beváltja a hozzá fűzött elvárásokat 😉
A vezérlés ugyan gyenge pontja, és költséghatékony USB-s töltés sem a legideálisabb megoldás, de ezeket leszámítva nagyon jó kis játékszer. Ha valaki nem tud megbékélni ezekkel az apró kellemetlenségekkel, azoknak ajánlani tudom a “nagy testvért” a LELO Tiani párvibrátorokat. Ezekhez tartozék a hálózati töltő, és a SenseMotion távirányító is.