Dildó, vagy műpénisz. Szexuális segédeszköz, a férfi nemi szerv helyettesítésére szolgál. Ezért, általában formájában és méretében nagyban hasonlít a egy férfi falloszára.
A szexuális játékszerek nem jelenkori találmányok, legalábbis erről tanúskodik az a Svédországban előkerült kőkorszaki csontfaragvány, amely leginkább egy műpéniszre hasonlít. A régészek egyelőre nem biztosak abban, hogy valóban arra használták az eszközt évezredekkel ezelőtt, amire első pillantásban sejthetnénk.
A régészeti feltárások során viszonylag gyakran kerülnek elő ókori szexuális szimbólumok, ám ezek többnyire feminin, a Föld termékenységét megjelenítő jelképek. Kőkorszaki fallikus tárgy öt évvel ezelőtt került elő Németországban, ahol 28 ezer éves, kőből faragott „műpéniszt” tártak fel.
A fallosz, vagy a hímvessző maszkulin teremtőerő szimbóluma, a teremtés eszköze és potenciája, az élet forrása. A fallosz-ábrázolások a kőkorszakban és a természeti népeknél a termékenységi varázslatok részei.
Így biztosat nem tudhatunk arról, hogy a kőkorban mire is használták ezeket az eszközöket, azt viszont tudjuk hogy a mai kor lányai (és fiai) milyen célból tartanak ilyet a hálószobában.
Tehát a dildó, vagy műpénisz a férfi fallosz helyettesítésére szolgál, tehát hasonlóan kerül alkalmazásra. Főleg vaginális (vagy anális) behatolásra használják, szimulálva egy szexuális aktust. Éppen ezért a mai műpéniszek alakja, mérete általában hasonlít egy férfi nemi szervre. Sőt a legjobb minőségű realisztikus műpéniszek anyagukban, tapintásukban is élethűen utánozzák az eredetit. (Talán azzal a különbséggel, hogy mindig akcióra készek, és sosem fáradnak el 🙂 )
Természetesen léteznek extrém esetek is. Extra nagy méretű dildók, vagy állatok péniszéről mintázott dildók, de léteznek olyanok is amik valamely kitalált lény kitalált falloszát mintázzák.